Valóban, legtöbbször a gerinc legalsó, keresztcsonttal ízesülõ szakaszán beteg a porckorong, itt a leggyakoribbak a fejlõdési variációk, rendellenességek. Alig van ember, akinek élete során ne lenne idõlegesen, vagy rendszeresen baja a derekával. Az ágyéki gerinc normálisan elõrefelé görbül (lordózis), de ez a görbület nem halad meg egy bizonyos optimális értéket. Lényeges, hogy ennek a görbületnek alapvetõ, meghatározó kapcsolata van a medencével, ezen keresztül az álláshoz, járáshoz, hajlásokhoz szükséges izmok tónusával, állapotával. Ha a medence felsõ része elõredõl, meglehetõsen nagy nyíró erõk lépnek életbe a keresztcsont felsõ felszínén, ahol az egész gerinc megtámaszkodik. Túlterhelõdnek a lágyrészek, melyek a fokozott dõlést próbálják romlásában akadályozni, s ha kimerülnek, a porcokra, csontokra közvetlenül terhelõdik rá a gravitáció mellett minden egyéb más erõ is. Ha nagy és tartós a terhelés, ugyanitt a csigolya ívének szakadása is kialakulhat, ami a csont csökkent fejlettsége, a csontos magvak összenövésének hiánya miatt is létrejöhet. Fiatalabb korban a szakadást csavarokkal egyesítik, idõsebb korban a törzs stabilitását fokozó övet kap a beteg. Kb. 1 cm-es mértékû csúszásig a járóképesség megõrizhetõ, sokat segíthet a derekat stabilizáló öv, a gerincet egyenesen tartó, a medenceállást szabályozó izmok megerõsítése. Csökkent görbület esetén (ez lényegesen ritkább) a gerinc rugózó mozgásai esnek ki, ami a porckorongok vibrációs, lökéseket elhárító mûködése szempontjából hátrány. Elõfordulhat, hogy a gerinc szöveteinek életkora idõsebbé válik, mint a "gazdájáé". A gerinc izomzata ilyenkor is feszesebbé válik: A gerinc védelme a normálisan jelenlévõ, ún. fiziológiás görbületek helyreállításával kezdõdik. Ha sík falfelületnél ellenõrizzük, hogy mekkora rés marad a testünk és a fal között, azt kell tapasztalnunk, hogy normális esetben ujjaink még beférnek a test és a fal közé. Ha nem, a gerinc ágyéki szakasza kiegyenesedett. ami elõfordulhat fájdalom (lumbágó) esetén kényszertartásként, fájdalom nélkül tartáshibának számít. Gyakoribb és jelentõsebb tartáshibára utal, ha kézfejünk, de akár alkarunk, sõt öklünk is akadálytalanul átdugható a derék mögött. Minél nagyobb a hely, annál valószínûbb a hanyag tartás a gerinc részérõl (esetleg egyéb hibákkal kombinálódva), a medence szinte biztosan túlterhelt, a hátizomzat kimerülésre, a porckorongok nyomásváltozás iránti érzékenységre hajlamosak. A hasizom az esetek túlnyomó többségében gyenge, laza, erõtlen, a has elõdomborodó még vékony alkatúakon is. Ez a tartás külsõ, célirányos beavatkozás nélkül nem változik meg elõnyére, még akkor sem, ha az illetõ valamilyen sportot mûvel. Amíg sportol, a gerinc közérzete jó, a sportolás abbahagyása után azonban hamarosan jelentkeznek a gerincproblémák. Ebbõl következõen a tartáshibák korrekciója alapvetõ fontosságú, akkor is, ha még nem okoz panaszokat (majd fog okozni az élet derekán).