|
Az ekcéma
2006.01.18. 16:12
Nem múlik el nap, hogy valamilyen formában ne foglalkoznának a médiákban az allergiával. Nem véletlenül, hiszen tudjuk, hogy a betegek száma napról napra emelkedik, s közöttük az ekcémának különösen nagy jelentősége van. Legfőképpen azért, mert az érintettre nézve az életminőséget nagymértékben befolyásoló betegséget, az esztétikai okok következtében pedig beilleszkedési zavarokat, pszichés megterhelést jelenthet.
A betegség elnevezésével sokféleképpen találkozhatunk. Csecsemő- és gyermekkorban atópiás dermatitisznek, endogén ekcémának és neurodermitisznek nevezik, a felnőttkori formákat az egységesebb ekcéma névvel illetik.
A betegség háttere igen összetett, éppen ezért sokféle elképzelés született, és nagyon nehéz pontosan megmondani, hogy egy adott esetben mi a kiváltóok. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy veleszületett hajlamon lapuló bőrgyulladásról van szó, mely különböző kiváltó mechanizmusokra gyakran visszatér, eltérő súlyossággal.
Ez a betegség sem új keletű, már a görögök is leírják a „viszkető” bőrbetegséget, és a típusos alsó szemhéj alatti redőt. A betegek családjában igen jellemzően nagyobb az allergiás megbetegedések száma. Minél közelebbi családtagunk beteg, és minél több a beteg a családban, annál valószínűbb, hogy a gyermekeknek is ki fog alakulni valamilyen allergiája. Bizonyos mértékig arra is lehet következtetni a gyermekkorban ismétlődő állapotromlások alapján, hogy súlyos vagy kevésbé súlyos ekcéma jelentkezik-e majd felnőttkorban.
Akut tünetek esetén kerek, élénkvörös, kiemelkedő, viszkető göbcsékből álló bőrjelenséget láthatunk; hosszabb ideig fennálló folyamat során a száraz, viszkető, enyhén megvastagodott bőr elveszti puhaságát, tapintása durva lesz. A gyulladásosan megvastagodott bőr felszíne a viszketés-vakarás miatt fénylik, helyenként sérül. Az ekcéma testtájanként más-más képet mutat.
A viszketés, a bőrszárazság különösen a téli hónapokban jelentős, amikor kisebb a páratartalom és hiányzik, illetve vékonyabb a bőrvédő zsírokat és fehérjéket tartalmazó bőrréteg, amely természetes vízkötő. Ennek hiányában a bőr könnyen kiszárad, berepedezik, a viszketés, dörzsölés kaput nyit a legkülönfélébb baktériumok, vírusok számára.
Ugyanazon klinikai tünetek egyes életkorokban más-más testrészen jelentkeznek. Így újszülött korban az arcon, a törzsön láthatók a tünetek, a későbbiekben viszont a hajlatokra korlátozódik a bőrgyulladás.
A csecsemő- és gyermekkori formák egy része kinőhető, a felnőttkorban előforduló esetek súlyossága pedig igen különböző. Meghatározott életmódbeli korlátozások betartásával a jó, illetve panaszmenetes állapot fenntartható, a tünetmentes időszakok meghosszabbíthatók. A panaszok fellángolása esetén hasznos felkeresni szakorvost, mert sokszor a már jól ismert és bevált kezelési módokon is érdemes változtatni, bizonyos esetekben pedig (pl. felülfertőződés esetén) kifejezetten árthatunk, ha a korábban bevált, jónak hitt kezelést folytatjuk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
